Ez is én vagyok
A Stand-up műsor vicces, sokan teli szájjal röhögnek, ugyanakkor simán szíven üthet egy-egy poén. Komolyan foglalkoztat a kérdés, miért él egyedül ennyi nő? Még szerencse, hogy nem vezették be a „vagina-adót”!
Ugyanakkor a pasik szótárából kitörlődött az udvarlás szó! Előre kikötik, csak akkor találkozik a nővel, ha lesz szex, mert neki nincs felesleges ideje! Mi nők szívósak vagyunk, próbálkozunk, akarunk, hiszen érzelmekben (is) erősebbek vagyunk, mint a férfiak, de még nem értük el azt a szintet, hogy képesek legyünk csak ösztönből szexelni.
A szingliség fájó állapotát különböző pótcselekvésekkel enyhítjük: Szingli klubot alapítottunk, elmeséljük egymásnak az elcseszett randevúinkat, együtt nyaralunk, együtt töltjük a Valentin napot, és az év végi ünnepeket, igaz, olykor meghatódunk és papír zsebkendő bérletet vásárolunk. Se szeri, se száma a humorosnál humorosabb sztoriknak, ezért hát összegyűjtöttem egy csokorra valót, ami olykor mulatságos, meghökkentő, és óhatatlanul felmerül a kérdés mindannyiunkban: hol vannak a férfiak?
Reflektorfényben
Itt éppen egy szegedi fellépésen arról beszéltem, hogy egy szingli nőnek a nap 24 órájában készen kell állnia arra, hogy bármikor találkozhat a nagy Ő-vel. Ezért mikor hajnalban leviszem a szemetet, már tűsarkút húzok és felteszem a sminkem.
Meg is lett az eredménye, múltkor óriási füttykoncertet kaptam – a kukásoktól. Az egyik még oda is szólt: „Hé szöszke, jössz egy röpke gyömöszre”? De hát nem is vagyok szőke, a gyömöszt meg egyáltalán nem szeretném röpkén.
Mi is a szingli nők klubja?
© 2026 Minden jog fenntartva!
