A hűség városában születtem, a macskakövek, a poncichterek és az osztrák bevásárlók között nőttem fel. Ennek ellenére csupán egy mondatot tanultam meg németül: Bitte schön Kaugummi!  Felső tagozatban megbuktam matematikából, később a férfiakból is, nem tudom, hogy a kettő között van-e összefüggés? Míg matekból sikerült a pótvizsgám, addig a férfiak terén van még pár elvarratlan szál, amin dolgoznom kell, hogy utaljak a pszichológusokra is.

Mindig kilógtam az átlagos sorból, eleinte bántott, de ma már kifejezetten örülök neki. Először is, gyerekként nem álmodoztam hajas babáról és különféle játékokról, csupán minél előbb felnőtt akartam lenni! Felnőttként pedig igyekeztem arra a fene nagy boldogságra rátalálni, amiről hallottam a felnőtteket beszélni. Később a magam kárán tanultam meg, hogy minden nap lehetünk boldogok, és az eufórikus érzés, az nem olyan, hogy reggeltől estig ordít valaki a boldogságtól. A történeteim beszélnek helyettem, vidáman, elgondolkodtatóan,  szomorúan, olykor  megrázóan…